Sziasztok!
Írtam
azt a régi szufi történetet, amiben a bölcs egy gyűrűt adott
ajándékba a királynak. De miért gondolta, hogy attól a pár
szótól,
amit belevésetett, a király majd bölcsebb, kiegyensúlyozottabb
lesz?
„Ez is el fog múlni”. Mi teszi ezeket az
egyszerű szavakat olyan erőteljessé? Felszínesen nézve úgy tűnhet,
mintha e szavak nehéz helyzetekben ugyan valóban nyújthatnának némi
enyhülést, ám az életben előforduló jó dolgok örömét is
kisebbítenék. "Ne légy túl boldog, mert ez úgy se tart soká!" A
gyűrű szövege, pedig az állandóság hiányára, ami - ha felismerjük -
a ragaszkodás elengedéséhez juttat el minket. Az igazi szabadság és
a megvilágosodott élet három oldala: kerülni az ellenállást, az
ítélkezést és a ragaszkodást. Minden helyzet mulandó, ugyanis
minden forma - akár jó, akár rossz - átmeneti. Amikor fölfogod,
hogy minden forma átmeneti, kevésbé ragaszkodsz hozzájuk, és már
nem azonosulsz velük olyan nagymértékben. Ragaszkodásmentesen élni
nem azt jelenti, hogy nem élvezheted a jót, amit a világ felkínál.
Sőt, még jobban élvezheted. Hiszen ha már látod minden dolog
mulandóságát és a változás elkerülhetelenségét, akkor a
veszteségtől való félelem és a jövővel kapcsolatos szorongás nélkül
élvezheted a világ örömeit
- amíg tartanak. Ha nem kötődsz semmihez, akkor magasabbról
láthatsz rá életed eseményeire, ahelyett hogy elvesznél bennük.
A fölismerés, hogy "ez is el fog múlni", lehetővé teszi, hogy
ragaszkodás nélkül élj, aminek a hatására új dimenzió lép be az
életedbe: a belső tér. A ragaszkodás felhagyásával, valamint az
ítélkezés és a belső ellenállás elkerülésével ehhez a dimenzióhoz
férsz hozzá. Amikor többé már nem azonosulsz teljesen a formákkal,
a tudatod - aki vagy - szabadul ki a formába zártságából.
Ez a szabadság a belső tér megjelenése. Nyugodt csendként, a
bensőd mélyén érzett finom békességként jelenik meg, és
legfőképpen:
tér jelenik meg a gondolataid között. Immár úgy élvezheted
és értékelheted a világ dolgait, hogy közben nem tulajdonítasz
nekik olyan fontosságot és jelentőséget, amivel azok valójában nem
rendelkeznek. Minden szenvedés a forma túlértékelésének és a belső
dimenzió föl nem ismerésének
a következménye. Ha ez a dimenzió jelen van az életedben, akkor
anélkül élvezheted a dolgokat, élményeket és az érzékszervi
örömöket, hogy azokban elvesznél, hogy belül kötődnél hozzájuk.
Más szóval: anélkül, hogy a világ függőségében élnél. Az "ez is el
fog múlni" szavak a valóság felé terelnek.
Illusztráció: Fugai 1568.
-
Kékliliom
2007-12-15 22:34:46
Érdekes amit irsz. Azt irod: Az igazi szabadság és a megvilágosodott élet három oldala: kerülni az ellenállást, az ítélkezést és a ragaszkodást. Minden helyzet mulandó, ugyanis minden forma - akár jó, akár rossz - átmeneti.
Egyetértek ezzel az életbölcsességgel, nem itélem el azt sem aki engem bànt, hisz mindennek meg van az oka.
De mi van a tényleges külsö elnyomàssal, sanyargatàssal? Ttegyük fel, hogy egy helyzet elviselhetetlen, mondjuk nem egyedileg, hanem egy nagyobb közösség szàmàra, mondjuk kinoznak testileg és terrorizàlnak lekileg egy népcsoportot. Ne àlljunk ellen? Ne itélkezzünk? Csak arra gondoljunk, hogy ez àtmeneti? De ha valaki benne van a kritikus helyzetben az ebbe az àtmeneti helyzetbe bele is pusztulhat.
Azt hiszem ugy kell értelmezni ezt a bölcsességet, hogy ne itéljük el az embert aki kinoz minket, csak a szituàciot.
-
Lujzafest
2007-12-15 23:32:34
óóó.... nem, szó sincs arról, hogy bármit elkéne viselni, bármibe bele kéne törödni, amin tudsz változtatni...
úgy értettem, hogy amin nem tudunk változtatni, azt tökéletesen el kell fogadni, annak meg kell adni magunkat, minden más őrültség....
a nem ellenállás mindig csak arra vonatkozik, amin nem tudsz vagy nem akarsz változtatni...
amin tudunk változtatni, és akarunk is, azon pedig változtassunk... szólj, vagy tegyél valamit ami megváltoztatja a helyzetet, vagy lépj ki belőle ...
ha vacak helyzetbe kerülök, akkor előszöris tökéletesen elfogadom a pillanat "már vanságát", próbálok ellenállás és érzelmi negatívitás nélkül arra koncentrálni, hogy hogy lehetne leghamarabb kikerülni a szituból, ahelyett, hogy azzal foglalkoznék, hogy minősítsem, elitéljem a körülményeket...
nem elég, hogy rémes a helyzet, még nehezítsem magamnak feleslegesen? a betúrázott, tudattalan reakciók csak negatív energiákat termelnek pluszban, a tudatos, elfogadásból induló cselekvés sokkal hatékonyabb, és nagyobb valószínűséggel megoldja a helyzetet, mint elborultan, dühből, félelemből cselekedve... hát valahogy így értettem, és ezen vagyok....
-
Lujzafest
2007-12-16 00:33:14
na valahogy így, igen... a lényeg, hogy ne legyen benned keserűség, harag, semmilyen negatív érzés, amivel a már meglévő negatív energiákat erősítenéd... és magadnak is ártanál persze, a stressz, az egészség, stb.
egyszerűen tedd a dolgod, tedd meg amit tenned kell, hogy tiszta legyen a lelkiismereted, és ne agyalj feleslegesen...
én még a küzdelem szót sem használnám, ha próbálod felnyitni az emberek szemét pl. a technika káros hatásaira, akkor azt ne küzdelemnek éld meg, hanem felvilágosításnak, vagy ismeretterjesztésnek, a hobbidnak, amit a legszívesebben csinálsz a szabadidődben... az alapérzés, alapállás kell hogy pozitív legyen... hiszen kivel küzdesz? azokkal a magukmódján szeretetre méltó, tudattalan embertársaiddal, akiken éppen segíteni akarsz? ez olyan mint a méhösszehúzódást fájásnak nevezni... :))))
