Dr. Czeizel Endre: Festők, gének, szégyenek
idézet
Az előző cikket azzal zártam, hogy azért Leonardónak is voltak gondjai.
"A kreatív géniuszokra a divergens („másképpen”) gondolkodás a jellemző. Az új eszméikkel azonban mindig a többség ellenállásába ütköznek, ami sok konfliktus forrása, ezért tartják őket nehéz embereknek. Leonardo a tudást és a tudományt fontosabbnak tartotta a hitnél és az egyházi dogmáknál. A leonardói kreatív géniuszság egyik sajátossága műveinek befejezetlensége is. Ennek több oka is volt. Egyrészt a tökéletesség iránti igénye, másrészt, ha már tudta egy probléma megoldásának elvét, akkor a gyakorlati kivitelezése már nem volt számára érdekes, nem volt hozzá türelme, inkább újabb kihívásokat keresett. Nem egyszer viszont azért nem tudta véghezvinni a tervét, mert technikailag megoldhatatlan volt.
Pl. a Sforza-emlékmű 7m 20cm magas lovát az egyenlőtlen súlyelosztás miatt, nem tudta két hátsó lábára állítva elkészíteni. Ezt akkoriban, bronzszoborban nem tudták megoldani. A repülési kísérletei, vagy néhány új festői technikai kísérlete szintén kudarcba fulladt. Leonardo maga is úgy gondolta, hogy egy munkáját sem fejezte be. Ebből azért komoly gondjai is adódtak, ugyanis a megrendelők előleget adtak neki, és várták a határidőre a műveket.
Tovább »
Most Leonárdo da Vinci (1452-1519) származásáról és gyerekkoráról szeretnék egy-két érdekességet idézni a már említett Czeizel könyvből.
Leonárdo dédapja firenzei jegyző volt, és a tisztség apáról fiúra szállt. Vinci, egy Firenze közelében fekvő kis hegyi városka volt, ahol a dédapa vett egy kúriát. Valószínűleg ez a magyarázat a nevükre is, a Vinci egyébként fűzfát jelent.
„A családi hagyományoknak megfelelően Piero is jegyzőnek készült, de fiatalkorában élte a jobb módú úri fiúk életét. Így a birtokukon dolgozó szépséges szolgálólány Catarina (magyarul Katalin, családi neve nem ismert) is szeretője lett, és a 16 éves parasztszármazású lány teherbe esett a 24 éves Pierótól. Apja, Antonio da Vinci azonban nem járult hozzá ahhoz, hogy fia házassággal legalizálja az alacsonyabb társadalmi rangú nőtől származó leendő unokáját. Más megoldást keresett. Egyrészt fiát gyorsan összeházasította a rangban hozzá illő, Albiera Amadorival, másrészt a megesett lányt hozzáadták egy elözvegyült idősebb férfihoz. Az 1452. április 15-én, szombat éjjel 3 órakor megszületett Leonardo – mivel természetesen ő a házasságon kívül születendő gyermek – anyja szegényes házában, a Vinci melletti Anchianóban. Itt élt édesanyja és az ő férje gondozása mellett ötéves koráig.
Ahogy mondani szokás, „Isten nem ver bottal” – hanem Piero esetében meddőséggel. Házasságában ugyanis nem született meg a várva várt gyermek, ezért az akkor már „jegyző úr” 1457-ben nevére vette Leonardót, vagyis törvényesítette korábbi kapcsolatát.
Tovább »
„hogyha egy Picasso nagyságrendű géniuszpalánta születne ma Magyarországon ilyen fokú agyi károsodással, és 
emiatt bekerülne az értelmi fogyatékosok szakintézményeibe, lenne-e esélye kivételes”
Ez a kis részlet kedvcsináló a cikkemből. Megosztanám veletek, hogy megint újat tudtam meg, méghozzá igen érdekeset, és méghozzá Picasso-ról. Érdemes elolvasni az egész idézetet, még ha kicsit hosszú is, sőt, az egész könyvet is. Ez is karácsonyi ajándék volt. J
….A kis Pablónak már a világra jötte is nagy eseménynek számított – persze akkor még csak a családon belül. Diego Ruiz nagyapának ugyanis már több mint 10 unokája született, de mind lány volt. S abban az időben Spanyolországban is igazából a fiúk számítottak értékesnek. Így az első fiúunokaként megszületett Pablót nemcsak édesanyja, hanem az egész család nagyon kényeztette. Ami rá is fért, mivel születése balul sikerült. Az újszülött Pablo lilán és
élettelenül (nem lélegzett, nem is sírt fel) jött a világra, éppen ezért az édesanyja szülését otthon levezető bába halva születettnek nyilvánította. A bába ezért csak az édesanya ellátásával, meg vigasztalásával foglakozott. A szülésnél jelenlévő nagybácsi, Salvador Ruiz azonban – nem lehet tudni tudatosan, vagy véletlenül – szivarja füstjét az aléltan fekvő fiú arcába fújta, mire ő a macskanyávogáshoz hasonló hangokkal reagált. A bába ezt követően minden tudását latba vetve próbálta meg a mégiscsak élő fiú újszülöttet megmenteni – sikerrel.
Tovább »
További czeizel bejegyzések a Blogteren
