Sziasztok!
Van könyv, az a címe, hogy: -Zen kiút a depresszióból- és Philip Martin írta.
A normális élet szabályairól szól, már ha van olyan, mert én nem látom túl normálisnak magam körül az életet, de mindenesetre ebben kell élni. És milyen jóóól!
Egy kis ízelítő a könyvből:
„A szanszkrit szangha szó jelentése: a buddhizmus követőinek közössége. A szó eredetileg mindössze a szerzetesek közösségére utalt, az idő multával azonban a jelentése kibővült, ma már magába foglalja a világiakat, a laikus hívőket is.
Néhány tanító azonban úgy tartotta – és tartja ma is – , hogy a szangha valamennyi érző lény közösségét jelenti.
Ez a felfogás nem alaptalan, hiszen maga Buddha is így fogalmazott: „
Valamennyi élőlénnyel együtt világosodtam meg.”
A buddhizmusban a szanghát mint a legnagyobb értéket („drágakövet”) tartják számon, méghozzá azért, mert hatalmas segítséget jelenthet mindazok számára, akik spirituális úton járnak.
Tovább »
Címkék:
depresszió,
zen | 2008-10-08 11:19:59 |
lujzazen |
hozzászólás: 1 |
Sziasztok blogosok!
Valahogy ledepiztem... hm... rémes dolog, hogy az embernek ott van a fejében a tudás, érti és tudja, mit kéne tennie, és... ééés... mégsem teszi... mintha benne élne egy okos, intelligens lény, aki küzd a jóért, és egy olyan lény aki ha megtestesülne, még egy órát sem töltenénk vele egy szobában, nem hogy együtt éljünk vele... egy olyan lény, aki itt van bennünk, és keresztbe tesz nekünk, ahol csak tud... nem engedi, hogy kihasználjuk a lehetőségeink, hogy tegyük azokat a dolgokat, amik előrevinnének akár szellemi-lelki fejlődésünkben, akár az anyagi világban... csak félelmeket, lelkiismeretfurdalást, mindenféle negatív érzéseket kelt bennünk... egy hang, egy tiltás, ami itt van bennünk, mint egy bennünk élő ellenségünk.. hiába tudok, nem engedi használni... futtatja velem a kis berögzült köreimet, a megszokott, belémivódott reakcióim... épp csak annyira futja nálam mostanság, hogy néha rálátok erre, hogy figyelem, és tudom mi ez a színdarab, amit játszok, tudom, hogy néző vagyok, de ettől még most depi van... na nem vészes, orvosi eset sosem voltam, de bőven elég, ha úgy viselkedek és érzek, mint az úgynevezett normális, átlagemberek... az már önmagában rémes... a testi és lelki feszültség, ami számukra teljesen természetes... a betegségek, amikről persze nem tehetnek, (szerintük)... most mindenesetre befelefordulok, azokkal a dolgokkal törödök, amik kivisznek engem innen... tudom, hogy vannak hullámvölgyek, és most pont egy ilyen alján vagyok...
Tovább »
Címkék:
bohóc,
depresszió,
ego | 2008-03-06 16:04:43 |
Lujzafest |
hozzászólás: 1 |
"Az én szememben ez a csésze már eltörött."
Gyönyörű, csodálatos mondat. Itt a van egy kis idézet, ahol rátaláltam:
"Mindannyian meglepődünk, ha két emberről hallunk, akik egymásba szerettek és összeházasodtak annak ellenére, hogy az egyikőjük gyógyíthatatlan beteg volt. Úgy érezzük, emberfeletti szeretetre és bátorságra van szükség ahhoz, hogy valaki vállalja ennek a lépésnek a fájdalmas következményeit, hogy valaki úgy döntsön, összeköti az életét egy olyan emberrel, akiről tudja, hogy már nem élhet sokáig. De hát nem erről szól a mi életünk is? Mi magunk is napról napra megyünk tovább valamerre, annak
Tovább »
További depresszio bejegyzések a Blogteren
