Itt nézheted meg a képeimet, mert a Lujza az fest.
A japán sakuhacsinak csodálatos hangja van.
Ez egy bambusz fuvola, és mikor ilyen zenét hallgatok, valahogy rögtön úgy elmélyít.
Ebben a zenében nagyon nagy szerepe van a csöndnek is, mint a zen festményeken az üresen hagyott helyeknek.
Kell a tér, kell az üresség.
Lássuk meg, halljuk meg. Ne csak a hangokra figyeljünk, hanem a csöndre is, ne csak tárgyakra, hanem a térre is, amiben léteznek.
Ikkiu nem csak verseket írt, nem csak zen mester volt, de a nagy mestere volt a sakuhacsinak is.
És nem csak a hangszeren kamatoztatta szájának képességeit:
„ A koanok csak utat mutatnak. Nemúgy a széplány ínycsiklandozó puncija, melyre ráhajtom magam.”
Tovább »
Itt nézheted meg a képeim.
Mert a Lujza az fest.
„Éj éj után a szerelem e két madara összefonódik
a meditációk szőnyegén,
Beleveszünk bujálkodásunkba, a szerelmes suttogásokba,
a kéjmámor boldogságába.”
„A Vak Mori éj éj után kísér engem dalomban.
A lepel alatt a két mandarinkacsa szerelmesen suttog egymásnak,
Esküt teszünk, hogy mindörökké együtt maradunk,
De most még az öreg harcos az örök tavaszban lubickol.”
„ Hálókamrád rejtekén, versek árjától üdvözülten,
Virágok közt dalolunk és táncolunk boldogan,
Mandarinkacsákként játszadozunk pajkosan…
Szerelmi játékunk elképzelhetetlen magasságokba szárnyal.”
A versikék természetesen Ikkiu versei, de mi ez a mandarinkacsázás?
A mandarinkacsák egy párt választanak maguknak az életben,
és ha az elpusztul, bánatukban állítólag ők is utánahalnak.
Ezért az ázsiai költészetben a mandarinkacsa a hitvesi hűség jelképe.
De a szavak csak útjelző táblák, ha azt mondom Hold, az csak egy szó,
de nem maga a Hold. Csak egy utalás.
Tovább »
Itt nézheted meg a képeim.
Mert a Lujza az fest.
"Higgy a férfinak, ki előtted áll;
Csak hunyd le szemed félig
s érezd a szerelem mélységét."
Guiraut de Borneilh, trubadúr költő.
"A szem a szív felderítője,
S a szem elindul felkutatni,
Mit szeretne a szív magáénak tudni."
„Eszemet vesztem az én gyönyörű Morimért, e mennyei teremtményért.
Párnánkon fekve, nyelvem virágának porzóját nyaldossa, Szám megtelik patakvizének tiszta illatárjával.
Homály jő, majd a hold vet árnyat, Míg a szerelem üde dalát zengjük.”
Tovább »
Itt nézheted meg a képeim.
Mert a Lujza az fest.
Nem kell ragaszkodni, hogy de a stílus, meg hogy itt egy zen művészi alkotásnak kéne lenni...
ez mégiscsak egy pucér nő, aki önmagát keresi...
„A Zen papjaként magasztalnak, Ki kóstolgatja az életet és élvezi a szerelmet a maga teljességében.”
„Ahogy a szeretkezés végére érsz, maradj összefonódva kedveseddel még egy percig. Mikor szétváltok, vidd magaddal ezt az Egységet!”
A verseket természetesen Ikkiu írta.
De itt egy másik vers, ami Cangjang Gjatszó, a hatodik dalai láma műve:
„Jól ismerem bár kedvesem testének Minden édes porcikáját, Mégsem tudom felbecsülni lelkének mélységeit:”
A szerelmi kapcsolat azért annyira vágyott és kergetett élmény, mert úgy tűnik szabadulást ígér a tudatalatti félelem, a hiány és a teljesség utáni hiábavaló vágyakozás állapotából.
Testi szinten szinte leküzdhetetlen erejű a vágy, az ellentétes polaritással való egyesülésre.
Fizikai szinten a szerelmeskedés közben jutsz legközelebb az egységérzés állapotához, a teljesség érzéséhez.
Lelki szinten a tökéletlenség érzése talán még nagyobb, mint testi szinten. Az elme alkotta én’-nek, soha semmi nem elég ahhoz, hogy tartósan elégedett legyen. A kapcsolat egy ideig tökéletesnek tűnhet, létezésed hirtelen értelmet nyer, és ez olyan erős érzés lehet, hogy mellette a világon minden más elhalványul.
Tovább »
Itt nézheted meg a képeim.
Mert a Lujza az fest.
"Az én kezem nem kélhet versenyre Moriéval. Ő a szerelmi játékok mestere, párja sem akad: Mikor fáradt indám lekonyul, keze simítására újra sarjad! Mily boldogok is vagyunk bensőséges magányunkban.”
Ez a vers ter
mészetesen Ikkiu, a zen mester vallomása, élete nagy szerelméről.
A hölgy egy vak zenész volt, aki mind a zenéjébe, mind a szerelmi életébe olyan érzelmet,
olyan érzékenységet vitt bele, amit a legnagyobb technikai tudás sem pótolhat.
A tudat, (egó, én) könnyen elsodorja az embert a jelentől, ilyenkor a gyengéd simogatásból is eltűnik a másik hangulatára, érzéseire figyelő érzékenység. Pedig az a legjobb hozzáállás,
ha csak adni akarsz, ha nem is akarsz mást, csak adni, nem kérni, nem elvenni, nem önmagunkra gondolni, csak önzetlennek és odaadónak lenni. Ha a kapcsolat minden pillanatát az adás szellemében éljük meg.
Tovább »
Itt nézheted meg a képeim.
Mert a Lujza az fest.
Tuskép: Kogan (1748-1821)
„A szépasszony „felhő-eső”-je szüli a szerelem mély folyamát. Az örömleány és e vén zen pap ott fenn dalol az emeleten.”
Az ősi kínai és japán költők a szexuális élet metaforájaként a ’felhő-eső’ kifejezést használták, de a japán vándorló szerzeteseket is unszuinak hívták (felhő és víz), jelezve, hogy állandó mozgásban vannak. Ikkiu is gyakran élt ezzel a hasonlattal, sőt felvette a Kioun, -Bolond Felhő- nevet. A következő versek a „Bolond Felhő antológiája” című versgyűjteményéből való.
Tovább »
Itt nézheted meg a képeim.
Mert a Lujza az fest.
Ezt a képet viszont Kitano festette. (1880)
A zen és a szex? Micsoda társítás? Hogy jön ez össze?
Nagyon jól kitűnik Ikkiu verseiből.
„És Ikkiu még mindig dalol, hangosan, éj éj után, önmagának, az égnek, a felhőknek, Mert ő átadta magát szabadon, Kezét, száját, kebleit s hosszú, nedves combjait.”
De ki volt Ikkiu Szójum? Egy 1394-1481-ig élt zen mester. Ő alkotta meg a „vörös fonál zen” filozófiáját.
Tovább »
További ikkiu bejegyzések a Blogteren
