Sanyarkodok...
Ez elé muszáj előre is bocsikálni és felhívni a figyelmet, hogy ez egy menzesz előtti kesernyés, őrjöngés-ömlengés… a saját bazi nagy egóm játékai miatt akadtam ki, elég rendesen…
Olvastam egy cikket, amiből ide rakok pár sort, hátha.
„Az Őrségben, ha valaki kullancsot talál a bőrében, elővesz egy gyufaszálat. Idézem a további teendőket: „Nyálazzuk meg a gyufa fejét, majd közvetlenül a kullancs teste mellett lassan körözzünk, mintha kenegetnénk!” A kullancs pár másodperc múlva átmászik a gyufára, mert nagyon szereti a foszforos illatot, képes elhagyni miatta a testet. A kullancs feje így még véletlenül sem marad bennünk!”
Na én olyan trééé hangulatban vagyok, hogy erről csak az jutott eszembe, hogy
engem még a kullancsok sem szeretnek!!!
sőt a szúnyogok sem csípnek! (mondjuk ez nem gond)
de tényleg, jön a szúnyog vámpír-repülésben, és a bőrömtől kb. fél centire elbizonytalanodik, néha azért még leszáll, de max. ücsörög egy kicsit, és már megy is a szomszédra…
kullancs is csak egyszer jött belém…
akkor az aktuális C/ex szerencsére sutty már ki is szedte, még mielőtt bepánikolhattam volna… mondtam is rögtön, hogy mégis szép az élet…
amúgyis egy szép nyári napon, egy tóparton dagonyáztunk, vagy 20 évvel ezelőtt…
de most uuuuuuu….
ÚÚÚÚÚÚ most tele van a hócipőőőőm…
az a gond, hogy magammal…
tehát menekülési útvonal sincs...vagyis van, csak ilyenkor okosan nem használom… én nem tudom ki-hogy van vele, de én már bazira unom, hogy mindent tudok,
DE NEM HASZNÁLOM!!!
Vagyis nem eleget, és amikor a legjobban kéne, akkor meg alig…
Pedig másoknak olyan kis hasznosan el tudom magyarázni, én meg bőszen szívatom magam…
na a mindent tudást arra értem, hogy egy rakás kipróbált, működő technikát ismerek arra, hogy hogy kell nem nyüglődni feleslegesen!!!
Mert a fájdalom az életben elkerülhetetlen, de a megélt fájdalmaink döntő százaléka
hóót felesleges!
magunknak köszönhetjük,
a gondolatainkkal tartjuk életben, tápláljuk őket…
a kis fájdalomtestünk enni akar a nyomorult, és ha nincs éppen konkrét okunk a nyavalygásra, a negatív indulataink kiélésére, akkor felfújunk valami semmiséget, kis ügyesen kreálunk magunknak bármit…
pl. azt mindenki tudja, hogy VVAnikót milyen durván félresöpörte maga elől az Alekosz… hát az brutális volt, csodálom, hogy szegény lányka, csak ennyire borult ki tőle…
az egyik kedvenc rokonom is a minap azzal lepett meg, hogy 30 évvel ezelőtti sérelmén puffog már hónapok óta, és hogy ő most bosszút ál, és esküszöm jobban ki volt akadva így pár évtized után, mint akkor frissiben…
hát ilyen okosak vagyunk mi emberek, ha nyüglődni akarunk… neki akkor frankón elmagyaráztam, hogy: gondolj már bele, hát ezek az indulatok, negatív energiák elsősorban neked ártanak, nézz tükörbe, ráadásul az egész környezeted hangulatába belepiszkítasz…
a másik fele, meg hogy eredetileg nem is neked volt bajod, hiszen te sem érted, hogy mostanában mitől vagy ilyen, hanem a kollektívből kaptad a szart, csak nem vetted észre, és előástad ezt a régi csóka dolgot, hogy témát adj az indokolatlan puffogásnak…
olyan okosakat tudok mondani, hogy néha teljesen meghatódok magamtól…
és hiába…
ez a rusnya egóm, (olyan kis igyekvő a lelkem) csak terpeszkedik rajtam, és hiába figyelem, tudok róla, tudom előre a kis trükkjeit, együtt dúdolom vele a uncsi lemezeit…. és még sem tudok túllépni rajta!
Nincs olyan, hogy szabad akarat! Jaj.. ez már megint a titkos tanítás, amire nem mindenki érett…
persze, első körben VAN!… ne hallgass rám, küzdj… próbáld ki a határaid, tegyél meg mindent, ne add fel, stb.
de pár év után, pár évtized után, azért gondolkozz el ezen az akarat dolgon… én pl. úgy vagyok vele, hogy vannak dolgok, amiket meg akarok tenni, és még sem teszek meg, és vannak dolgok, amiket nem akarok megtenni, és mégis megteszem…
így volt egész életemben…
és nagyon rossz duma lenne részemről azt mondani, hogy amit nem tettem meg, azt nem is akartam igazán, mert tudom, hogy mennyire akartam, és szenvedtem tőle, hogy mégsem tettem meg… és pontosan tudom, hogy olyan dolgokat is tettem, teszek, amiket NEM AKAROK! NEM NEM ÉS NEM! Eszembe sem jutna szándékosan tenni, és megtevődik!
-erre mondta PP., hogy nem szabad összetéveszteni a külső és a belső lehetőségeket...
Na ebből van már elegem… most nagyon rám tört…
nagyon gázos programok működtetnek… és hiába vígasztalom magam, hogy legalább úton vagyok, hogy azért apránként, de haladok.. tele van a tököm a stagnálással, a totyorgással…. áttörést akarok!!!
ooo… legalább egy kis friss lendület jönne…
én már olyat is kipróbáltam tegnap, hogy mások nyavalyáiról olvasok, sőt, szegény Japánról is néztem videókat, hogy na tessék, mi bajom van hozzájuk képest?!
Ilyen kis primitívusz trükköket is bevetettem, mert azért ez is működik, egy kicsit megkönnyebbül az ember, ha kinéz az ablakon… mert ugye még ablaka is van, és jön haza a kicsi lány, aki szeretettel felinteget… húúúúúúúú….. de ezek csak pillanatnyi megkönnyebbülések…
az is a gond, hogy az egész emberi kollektív hangulat is siralmas állapotban van… az pedig mindenkinek kihat a személyes kis érzelmeire is… lehet, hogy nem mindenki egyformán érzékeny rá, de hogy hat, az biztos…
nekem 8… ugyanis tudok róla, sokszor fel is ismerem, hogy ezt a hangulatot most ajándékba kaptam a közösből, vagy a tényleges jelenem ad rá okot, valóban a saját érzésem-e… azért fontos észrevenni, mert mielőtt még személyessé teszed, könnyebben el lehet engedni... ha már kisajátítottad, kerestél rá (tudattalanul) egy saját okot', úgy nehezebb...
Jó, én értem, hogy miről regélek… csak azt nem, hogy minek??? Tényleg.. minek?
és ezt most tegyem fel a blogba? Vagy kukázzam ki? Mert úgy kezdtem, hogy valami olyasmit írok, amit felteszek, de hát ez lett belőle…
hm-hm… nagy baj nem lehet, max. legközelebb rám sem kattintanak, engem meg még az sem érdekel, hogy én mit gondolok magamról…
brrr…. Mennél rosszabb, annál jobb!!! Mert ha a nyüglődésen keresztül tanulok, akkor nyugodtan fosszam meg magam minden értéktől, amivel kényeztetne az élet… mert érdekes módón úgy veszem észre, hogy az élet ezért szeret engem, kényeztet engem,
ha hagyom… csak szegény hiába küzd, hogy engem elégedetté tegyen, a tenyerén hordozzon…
na ja! Majdnem bedőltem…
ha annyira szeretne, akkor odafigyelt volna, hogy milyen kondicionáltságokat ültet belém…
itt szúrta el, akkor meg nekem már utólag ne akarjon kedveskedni, meg cukkolni, hogy ez a lehetőség is előtted áll, meg ez is, ezt is élvezhetnéd, ezt is választhatnád meg azt is… mert nagyon jól tudja, hogy NEM választhatom… csak vágyom rá… brrr… kis genya..
a drága Balszekár is elmehet a francba… a nagy igazával együtt… és Balszekárt ráadásul kicsit jobban kedvlem magamnál.. mondjuk meg is érdemli….
Hát ilyen állapotba vagyok egy ideje… amire nem ok, hogy meg fog jönni, hogy fonnyadok, hogy nincs pasim, hogy nincs munkám, hogy nincs pénzem, hogy van viszont jó sok adóságom, hogy a számomra fontos emberek közül sok nagyon rossz passzban van, stb. találhatnék ezer okot a nyüglődésre,
de attól még itt a tavasz, attól még lélegzem, létezem, süt a nap…
jó.. már túlestem minden határon, be is fejezem.. inkább elmegyek tornázni, két órán keresztül kitombolom magamból ezeket a kis buzeráns stresszhormonokat, mert nem hagyom, hogy fizikailag is lerobbantsam magam... tessék?????? Mit mondtam??? Nem hagyom!!?? okés, fogalmazzunk helyesen, nem !akarom! hagyni!