Dr. Czeizel Endre: Festők, gének, szégyenek
idézet
Az előző cikket azzal zártam, hogy azért Leonardónak is voltak gondjai.
"A kreatív géniuszokra a divergens („másképpen”) gondolkodás a jellemző. Az új eszméikkel azonban mindig a többség ellenállásába ütköznek, ami sok konfliktus forrása, ezért tartják őket nehéz embereknek. Leonardo a tudást és a tudományt fontosabbnak tartotta a hitnél és az egyházi dogmáknál. A leonardói kreatív géniuszság egyik sajátossága műveinek befejezetlensége is. Ennek több oka is volt. Egyrészt a tökéletesség iránti igénye, másrészt, ha már tudta egy probléma megoldásának elvét, akkor a gyakorlati kivitelezése már nem volt számára érdekes, nem volt hozzá türelme, inkább újabb kihívásokat keresett. Nem egyszer viszont azért nem tudta véghezvinni a tervét, mert technikailag megoldhatatlan volt.
Pl. a Sforza-emlékmű 7m 20cm magas lovát az egyenlőtlen súlyelosztás miatt, nem tudta két hátsó lábára állítva elkészíteni. Ezt akkoriban, bronzszoborban nem tudták megoldani. A repülési kísérletei, vagy néhány új festői technikai kísérlete szintén kudarcba fulladt. Leonardo maga is úgy gondolta, hogy egy munkáját sem fejezte be. Ebből azért komoly gondjai is adódtak, ugyanis a megrendelők előleget adtak neki, és várták a határidőre a műveket.
Tovább »
Most Leonárdo da Vinci (1452-1519) származásáról és gyerekkoráról szeretnék egy-két érdekességet idézni a már említett Czeizel könyvből.
Leonárdo dédapja firenzei jegyző volt, és a tisztség apáról fiúra szállt. Vinci, egy Firenze közelében fekvő kis hegyi városka volt, ahol a dédapa vett egy kúriát. Valószínűleg ez a magyarázat a nevükre is, a Vinci egyébként fűzfát jelent.
„A családi hagyományoknak megfelelően Piero is jegyzőnek készült, de fiatalkorában élte a jobb módú úri fiúk életét. Így a birtokukon dolgozó szépséges szolgálólány Catarina (magyarul Katalin, családi neve nem ismert) is szeretője lett, és a 16 éves parasztszármazású lány teherbe esett a 24 éves Pierótól. Apja, Antonio da Vinci azonban nem járult hozzá ahhoz, hogy fia házassággal legalizálja az alacsonyabb társadalmi rangú nőtől származó leendő unokáját. Más megoldást keresett. Egyrészt fiát gyorsan összeházasította a rangban hozzá illő, Albiera Amadorival, másrészt a megesett lányt hozzáadták egy elözvegyült idősebb férfihoz. Az 1452. április 15-én, szombat éjjel 3 órakor megszületett Leonardo – mivel természetesen ő a házasságon kívül születendő gyermek – anyja szegényes házában, a Vinci melletti Anchianóban. Itt élt édesanyja és az ő férje gondozása mellett ötéves koráig.
Ahogy mondani szokás, „Isten nem ver bottal” – hanem Piero esetében meddőséggel. Házasságában ugyanis nem született meg a várva várt gyermek, ezért az akkor már „jegyző úr” 1457-ben nevére vette Leonardót, vagyis törvényesítette korábbi kapcsolatát.
Tovább »
További leonardo bejegyzések a Blogteren
