"-Hogyan nyeri el valaki a boldogságot?
-Úgy, hogy megtanul elégedett lenni azzal, amije van.
-Akkor hát semmit sem kívánhatunk.
-Dehogy nem, feltéve, ha olyan a beállítottságunk, mint azé az apáé, akivel a szülőosztályon találkoztam.
Az ápolónő így szólt hozzá:
-Tudom, hogy ön fiúra számított, de kislánya született.
Mire a férfi:
-Nem tesz semmit, hisz azt szerettem volna, hogy kislány legyen, ha nem fiú lesz.
A Mester egyszer fültanúja volt annak, amikor a tanítványa ezt mondta az egyik látogatónak:
-Nagy megtiszteltetés ért, mert amíg a Mester százakat elküldött, addig engem kiválasztott tanítványának.
Később, amikor kettesben voltak, a Mester ezt mondta a tanítványnak:
-Jól jegyezd meg, hogy amiért téged választottalak, és nem a többieket, az azért volt, mert neked nagyobb szükséged van rá.
Tovább »
Címkék:
egypercesek,
mester | 2008-01-14 21:59:13 |
Lujzafest |
hozzászólás: 1 |
"Amikor arról kérdezték, hogy miért nem érvel soha senkivel, a Mester a következő történettel válaszolt.
Egy öreg kovács bevallotta egyik barátjának, hogy apja -aki szintén kovács volt- akarta azt, hogy ő is ezt a szakmát volytassa, bár a mamája azt szerette volna, ha fogorvos lesz.
-De tudod, örülök, hogy apám akarata érvényesült, mert ha fogorvos lettem volna, felkopott volna az állam. Ezt be is tudom bizonyítani.
-Hogyan? -kérdezte a barátja.
-Harminc éve vagyok ebben a kovácsműhelyben, de egyetlen egyszer sem jött be senki fogat húzatni.
A Mester ezzel fejezte be:
-Ilyen logikából csinálják az érvelést. De ha látsz, akkor nincs szükséged logikára."
Tovább »
A Mester és a hálókocsi...
"-Az emberek boldogtalanságának az a fő oka, hogy szenvedéseikből valami perverz gyönyört merítenek- mondta a Mester.
Elmesélte, hogyan utazott egy éjjel vonaton a hálókocsi felső ágyán. Nem tudtt aludni, mert az alsó ágyon egy nő állandóan így sóhajtozott:
-Milyen szomjas vagyok.... Istenem, milyen szomjas vagyok!
Mivel siránkozása nem csitult, a Mester végül fogta magát, lemászott a létrán, végig ment a vonaton, pedig a folyosók nagyon szelesek voltak. Megtöltött két nagy papír poharat vízzel, visszatért, és odanyújtotta a gyötrődő nőnek:
-Asszonyom, tessék! Egy kis víz.
-Az Isten áldja meg, uram! Nagyon köszönöm.
A Mester visszamászott az ágyába, kényelmesen elhelyezkedett, s már éppen az áldott elalvás határán volt, amikor alulról újra felhangzott a siránkozás.
-Ó, milyen szomjas voltam.... Istenem, milyen szomjas voltam!"
Tovább »
A Mester tovább tanít...
"-A megvilágosodás- mondta a Mester, amikor erről kérdezték -olyan mint az ébredés. Most még alszol, és nem is tudsz róla.
Azután pedig elmesélte annak a nemrég házasodott nőnek az esetét, aki férje iszákosssága miatt panaszkodott.
-Ha tudtad, hogy iszik, akkor miért mentél hozzá? -kérdezték tőle.
-Fogalmam nem volt arról, hogy iszik, mindaddig amíg egyszer józanul haza nem jött."
"A Mester senkivel sem vitatkozott, mert tudta, hogy az "érvelők" nem az Igazságot kereseik, hanem saját elképzelésük megerősítését. Az érvelés értékét a következőképp szemléltette tanítványainak.
-Egy szelet vajas kenyér a vajazott oldalával lefelé vagy felfelé esik a földre?
-Természetesen a vajazott oldalával lefelé.
-Próbáljuk meg!
Megkentek egy szelet kenyeret vajjal, feldobták a levegőbe. Le is esett -a vajazott oldalával felfelé!
-Én nyertem!
-Csak azért, mert én elkövettem egy hibát.
-Milyen hibát?
-Nyilvánvaló, hogy nem a jó oldalát vajaztam meg a kenyérnek."
Illusztráció: Sukenobu 1671.
Tovább »
Attól függ, mondja a Mester...
Az alábbi történet viccnek is jó, de a vicc az, hogy nem vicc. Tényleg így működik a személyes szűrő, minden csak nézőpont kérdése.
"A Mester beszédeinek egyik gyakori témája volt az, hogy ragaszkodásaink eltorzítják felfogásunkat. A tanítványok törkéletes példát kaptak erre, amikor egyszer fültanúi voltak a Mester és egy anya közti párbeszédnek.
-Hogy van a lánya? - kérdezte a Mester.
-Ó, az én kislányom! Milyen szerencsés. Nagyszerű férje van. Vett neki egy autót és mindenféle ékszert, amit csak megkívánt, rengeteg szolgálója van. A férfi ágyba viszi neki a reggelit, és lányom délig fel sem kel. Milyen nagyszerű férfi.
-És a fia?
-Szerencsétlen fiú! Micsoda boszorkát vett feleségül! A fiam vett neki egy autót, mindenféle ékszert, amit csak megkívánt, és egy hadseregnyi szolgája van. De a nő délig ágyban marad! Még azért sem kel fel, hogy a fiamnak reggelit készítsen."
A könyvecskét amiből az idézet van, öcsémtől kaptam karácsonyra. Eltalálta mi kell nekem. Na és a húgom is! Két jegy a Picasso, Klee, Kandinszkij kiállításra. De még nagyon sok jó könyvet és mifenét kaptam, tök jó dolog ez a karácsony. :)
Peeersze, peersze... adni is jó, tényleg. Csak azt ott kell hagyni.
Illusztráció: Hakuin Ekaku 1685-1768
Tovább »
További mester bejegyzések a Blogteren
