Mori

A színes világmindenség meg minden.
www.facebook.com/Lujzarajz
www.kohutekgaleria.hu

Rólam

www.kohutekgaleria.hu Kötéltáncot tanulok. A jelen pillanat a kötél, a két oldala a múlt és a jövő. :) Van mit gyakorolnom.

Archívum

Blogroll

Kedvenc szerzõk

Blogom címkéi



http://rss.festmeny.blogter.hu/

A zen és a szex 7.



Itt nézheted meg a képeimet, mert a Lujza az fest.


A japán sakuhacsinak csodálatos hangja van.
Ez egy bambusz fuvola, és mikor ilyen zenét hallgatok, valahogy rögtön úgy elmélyít.
Ebben a zenében nagyon nagy szerepe van a csöndnek is, mint a zen festményeken az üresen hagyott helyeknek.
Kell a tér, kell az üresség.
Lássuk meg, halljuk meg. Ne csak a hangokra figyeljünk, hanem a csöndre is, ne csak tárgyakra, hanem a térre is, amiben léteznek.

Ikkiu nem csak verseket írt, nem csak zen mester volt, de a nagy mestere volt a sakuhacsinak is.
És nem csak a hangszeren kamatoztatta szájának képességeit:

„ A koanok csak utat mutatnak. Nemúgy a széplány ínycsiklandozó puncija,   melyre ráhajtom magam.” 

Tovább »

A zen és a szex 5.

Itt nézheted meg a képeim.
Mert a Lujza az fest.

"Higgy a férfinak, ki előtted áll;
Csak hunyd le szemed félig
s érezd a szerelem mélységét."

Guiraut de Borneilh, trubadúr költő.
"A szem a szív felderítője,
S a szem elindul felkutatni,
Mit szeretne a szív magáénak tudni."

„Eszemet vesztem az én gyönyörű Morimért, e mennyei teremtményért.
Párnánkon fekve, nyelvem virágának porzóját nyaldossa, Szám megtelik patakvizének tiszta illatárjával.
Homály jő, majd a hold vet árnyat, Míg a szerelem üde dalát zengjük.”  

Tovább »

A zen és a szex 3.

Itt nézheted meg a képeim.
Mert a Lujza az fest.

"Az én kezem nem kélhet versenyre Moriéval. Ő a szerelmi játékok mestere, párja sem akad: Mikor fáradt indám lekonyul, keze simítására újra sarjad! Mily boldogok is vagyunk bensőséges magányunkban.”

Ez a vers ter
mészetesen Ikkiu, a zen mester vallomása, élete nagy szerelméről.
A hölgy egy vak zenész volt, aki mind a zenéjébe, mind a szerelmi életé
be olyan érzelmet,
olyan érzékenységet vitt bele, amit a legnagyobb technikai tudás sem pótolhat.
A tudat, (egó, én) könnyen elsodorja az embert a jelentől, ilyenkor a gyengéd simogatásból is eltűnik a másik hangulatára, érzéseire figyelő érzékenység. Pedig az a legjobb hozzáállás,
ha csak adni akarsz, ha nem is akarsz mást, csak adni, nem kérni, nem elvenni, nem önmagunkra gondolni, csak önzetlennek és odaadónak lenni. Ha a kapcsolat minden pillanatát az adás szellemében éljük meg.

Tovább »