Boldog szerdát!
Hátha, hátha tud valaki segíteni. Van nekünk egy gyönyörű és nagyon kedves magyar agarunk. A képen még kölyök volt, most viszont már két éves. Úgy alakult, hogy aki eddig futtatta, az élet elfútta, így a kutyus lekerült a tanyára, ahol amúgy is a fél életét töltötte, mert csak 4 napot törltött a hétből Pesten, és az összes szünetben meg hétvégén a tanyán volt. Hogy végleg leköltözött, az neki nagy boldogságára szolgál, de a tanyára bejáró vadaknak bizony nem. A többi kutyánk, nézzétek a képeket, átlagos sebességű, nagy testű ebek, hiába kerítik a vadat, egy egészséges nyúl, egy őz kacarászva elinal. Mindig jókat nevettünk, hogy milyen hülére veszi őket még a legkisebb ugrifüles is. Micsoda flikk-flakkba képesek azok rohanni!
Tovább »
Üdv!
:)
Azon a bizonyos tanyán, igazi szamárból is van kettő. Az egyik nevét nagyon halkan elárulom:
Torgyán.
Esküszöm nem tudom, ki adta neki.
Tovább »
Szióka!
12 éve, hogy lejárunk a párom tanyájára.
Amíg a gyerekek kicsik voltak addig minden hétvégén,
és minden szünidőben lent voltunk. Persze a lányaim osztálytársai közül, ahány gyerek befért a kocsiban, annyian jöttek. Nem egyszer több kocsi is be volt beszervezve.
A legtöbben egyszerre 15 gyerek volt lent, plusz a felnőtt segítség.
Szép időszak volt ez az életemben, szeretem a gyerektársaságot.
Nagyon jó érzés volt megadni nekik azt a szabadságot, azokat az élményeket, amiket a városi élet nem adhat meg. Például egy kiscsikó születésére biztos mindig emlékezni fognak, de én is. Ez volt az első ellés, aminél pont ott voltam. Elég izgi volt, mert szegény lómama majdnem elpusztult, az állatorvos szerencsére még időben érkezett, és életre injekciózta. De nagyon az utolsó pillanatokban. Azután mikor már minden rendben volt, pár hét múlva, meg nyakon rúgta egy másik ló, és gégecső szakadása volt.
Azt vettük észre, hogy nem evett, csak lógatta a fejét, folyt a nyála, és fura köhögésféléket produkált.
A doki azt mondta pár nap és elpusztul. Akkor még ugye javában szoptatott, így elrongyoltunk a csikónak valami tápot hozni, cumisüvegből etettük. A lómamát, pedig kézből etette a lovászfiú, valami pépet kevert neki mindig vödörbe és...
a lóci meggyógyult!!!! Hip-hip-hurrá, azóta is él és virul.
A kiscsikó is és a lányom is megnőttek, a barátnő is nagyobb lett ám.
Semmi nem marad úgy, minden változik, mindig, minden változik.
Mi az, ami nem?
Mi az, ami állandó?
Tovább »
További tanya bejegyzések a Blogteren
