Na ex ajánlatára, elmentem Ganga egyik szatszangjára.
Papadzsi nálam nagyon bejön, kíváncsi voltam a feleségére is.
Szatszangot eddig csak felvételről láttam, amiket nyilván megvágtak, és csak a jó kérdéseket hagyták benne, de így vágatlanul!!... :))))
Viszont Ganga rutinos, és a fejében ott van minden tudás...
ha valaki ennyi időt tölt egy ilyen ember mellett, mint a férje volt, annak azért van látszatja...
Ő is jókat nevetgélt, van humora, külsőre meg olyan hosszú ujjú, intelligens kezű, laza stílusú, jó nő... persze ebben a korban, már hozzáteszik azt a kellemes kifejezést, hogy -korához képest- :)
És sikerült meglepetést okoznia számomra... nem is egyszer...
Néha, mikor már nem látni az alagút végét, akkor valahogy könnyebb visszaesni a tudattalan állapotba. Tudattalan állapoton azt értem, mikor újra annyira azonosulok a gondolataimmal, hogy már elveszítem a figyelő jelenlétet, megint nem vagyok a tudatában annak, hogy éppen mi játszódik bennem. Amikor nem tudom’ hogy mit gondolok, akkor nagyon könnyen érzelmekké, fizikai állapotokká erősödnek a gondolat energiái. Minél nehezebb helyzetben van az ember, annál inkább próbára van téve a képessége, hogy mennyire tud figyelni. Hiába, nem könnyű ez a kötéltánc, főleg nem akkor, mikor az embert épp kihívások érik.
De hát azt mondják, könnyű egy kolostorban szentnek maradni, de próbáld meg egy bordélyházban!
Viszem tovább a témát, hogy mi is a legtöbb bajunk forrása, és mi lehet a segítség. A probléma tehát, hogy az egóval, a fejünkben szóló hanggal, a gondolatainkkal, a kis történetünkkel azonosítjuk magunkat, hogy azok vagyunk mi. Ezen kell változtatni, de hogyan? Spirituális fogyókúra tippek következnek.
Tehát célom a gondolatmentes állapot elérése...
Minél kevesebbet akarok gondolkozni…
Persze nyugalom… nem a hasznos, szükséges gondolatok a kerülendők, hanem a felesleges agyalás, ami csak arra jó, hogy problémákat, konfliktusokat szüljön a világba.
Régebben sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottam a gondolataimnak, mint mostanában. Azt hittem nagyon fontos, hogy mit gondolok, mert attól vagyok igazán Én.
Most már inkább oda próbálok eljutni, hogy minél kevesebbet gondolkozzak, és inkább csak érzékeléseket, felismeréseket éljek meg. Hogy miért ez a váltás?
Mert úgy vettem észre, hogy a gondolataim legnagyobb része teljesen felesleges, ismétlődő, és sokszor nem túl kellemes érzelmeket gerjeszt bennem, aminek semmi köze az éppen aktuális helyzethez.
Általában nem a jelennel kapcsolatos, csak a múltban vagy a jövőben csúszkál, képzelődik, mozizik, és emiatt azt, ami éppen valójában zajlik körülöttem, szinte teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy csak minimális figyelmet fordít rá.
Olyan tapasztalatokat gyűjtöttem, hogy ha elcsendesedik bennem ez a folyamatos gondolatáram, akkor sokkal élőbbé, probléma mentesebbé, örömtelibbé válik a pillanat.
Volt egy kérdés, hogy én milyen önismeretet csinálok?
Tulajdonképpen már semilyet, már nem vagyok kiváncsi magamra. :)
Pár éve csak egy dolgot gyakorlok:
- a tudatos jelenben élést-
kicsit recézem azért...
azon vagyok, hogy minden pillanatban figylejem magam, tudatában legyek a gondolataimnak, érzéseimnek... próbálok nem berögzült reakcióim szerint reagálni, hanem egy egó nélküli, nagyon éber és jelenlevő állapotból, szabad akaratom szerint dönteni, hogy mi legyen a reakcióm...
próbálok nem a múlton és a jövőn agyalni, és ezzel elszalasztani a jelent...
próbálom én használni az agyamat, és nem a gondolataim, egóm tudattalan bábjaként játszani újra a bejáratott lemezeket...
na ilyesmik.. még egy fontos:próbálom mindig a figyelmem egy részét a belső testemre, energiámra irányítani, ez ugyanis segít a jelenben maradni, segít tudatos maradni, energiát von el az egómtól, azonkívül úgy vettem észre, hogy jó hatással van testem fizikai állapotára is...
...különben pedig a mai napig ha szükségem van rá, előveszek néhány régi, bevállt technikát ezekből:
- amit sok éven át gyakoroltam az a Popper Péter féle összeállítás, a Belső utak könyvében... ez a könyv volt a bibliám', nagyon sok jó gyakorlat van benne összegyűjtve, szuper kis könyv és messzire visz...
- szeretem az agykontrollból kiválasztott néhány módszert használni, bár kissé a magam ízlésére ötvözve, formálva... szintén évek óta..
- a kozmosz' vagy a saját' energiáimmal (prána nadi) is évek óta szuttyogok, szintén nagyon hasznosnak tartom...
- zazenben ugyan nem vagyok hajlandó ülni, de van egy kis zafum, azt szoktam használni időnként... a meditációt majdnem minden nap gyakorlom..
NE AGYALJ!!! ITT ÉS MOST!!!! CSAK FIGYELJ!!!
Mi a problémám EBBEN a pillanatban????!!!!
Többnyire nem a valós helyzetem, hanem a GOMDOLATOM!!!!
Nyugi, :) jól vagyok, és csak magammal kiabáltam, bocsi. :)
De megérdemeltem, mert ezen a relaxos helyen is egóztam.
(Széchenyi) Jóóó.... nem sokat, tényleg, de azért vagy 10 percig duzzogtam, utána meg bosszúból még vagy 10 percig úgy csináltam, mintha még mindig duzzognék. Pedig akkor már semmi' bajom nem volt. De azért a másik még szenvedjen a kedvességtelenségem miatt!! Hálaazégnek, tényleg rosszul érezte magát!!! HAHA!!! Ettől mintha jobban lettem volna. Ejnye drága, ölelni való kis egóm... megint megszívattál... :) de nem baj, köszönöm a tanítást, legközelebb hamarabb nyakoncsíplek édes... ( semmi bajom, az egómmal dumcsizok, mert az nem én vagyok, ugyibár)
Hm. Tudjátok van egy pár téma a blogomban, amiről azért írok, mert már tudom, és tapasztalom a jótékony hatását, de még én is tanulom, gyakorlom. Mert sajnos más dolog tudni valamit, és más dolog használni is.
A citromos példa már talán bizonyította, hogy a puszta gondolatnak milyen óriási hatása van testünkre, és környezetünkre.
A sok ezt bizonyító kísérlet közül nagy hatással volt rám, Masaru Emoto, japán kutató eredménye, aki ezt fotóin láthatóvá is tette.
Emoto különböző vízmintákat lefagyasztott, és mikroszkóp alatt lefényképezte a kialakult kristályokat.
Közben felfigyelt arra, hogy a kristály mintáját befolyásolja, hogy milyen szavakat mondunk a vízminta jelenlétében.
Íme a könyv, érdemes belelapozgatni, ha egy könyvesboltba vetődtök.
Nagyi komolyan érdeklődni kezdett az iránt, hogy hogyan tudja kontroll alatt tartani, irányítani a gondolatait, mert eddig úgy érezte, hogy azok szinte függetlenek tőle.
Az igaz, hogy elsőre nem könnyü elcsípni őket, könnyű beléjük feledkezni, de ha résen vagyunk, akkor át tudjuk venni felettük a hatalmat, és az óriási lehetőség.
A belső fegyelem, a gondolataink feletti fegyelem nagyon kihat nem csak a fizikai állapotunkra, de környezetünkre és az egész életünkre. Gondolataink irányítják azokat a véletleneket' amik egyáltalán nem véletlenek.
Szépséges borús napot! Ne rontsátok el a napotokat mert nem süt a nap! :)
Itt nézheted meg a képeimet.
Mert a Lujza az fest.
:) Hali!
17 év után újra látni valakit, elég stresszes dolog. Randán elbánik az idő a szép, fiatal bigékkel. :)
De nem is erről akartam most beszélni, hanem arról, hogy tegnap milyen jó kis leckét kaptam az élettől.
Általában tudatában vagyok a gondolataimnak, így az érzéseim és indulataim kialakulásának is.
Na tegnap olyan tipikus egós vita közepén találtam magam, amire már rég nem volt példa. Megtaláltuk egymást a barátnőmmel, egy elég sötét témában, a politikában, és azon kaptam magam, hogy átvette fölöttem az uralmat a tudattalan egóm.
Negatív indulatok keltek bennem életre, és azokkal nem csak a környezetemet szennyeztem mentálisan, de konkrétan magam ellen is fordítottam. Dühös lettem magamra, hogy ilyen sokára ébredtem fel. Igazából pár perc lehetett csak, de nem vettem észre a folyamatot, csak úgy belesodródtam.
Egyszercsak feltűnt, hogy mi ez az indulat? Mi ez a feszültség a testemben? És a lélegzésemmel mi lett? Miért nem nyugodt és egyenletes?
A barátnőm is vörös foltosra túrázta magát, én meg csak gyorsan belefojtottam a szót, csúnyán ráhagyva mindent dühömben, hogy legalább ne folytassam, amit elkezdtem.
NE AGYALJ!!! ITT ÉS MOST!!!! CSAK FIGYELJ!!!
Szióka!